1. osztályos tanulók mozgásfejlődésének vizsgálata az elhízottság tükrében

Szerző: Vertig Áron

Gyermekkorban az idegrendszer rohamos fejlődésen megy keresztül. A gyermekek számtalan új mozgásformát sajátítanak el, és alapvető mozgásformákat tanulnak meg különböző sportágakban. Ezért fontos, hogy a tanulás folyamata minél ideálisabb körülmények között történjen. A számos tényező mellett az egyik biológiai tényező, a gyermekek testösszetétele. Fontos, hogy a gyermek képes legyen fizikailag kellőképen részt venni a játékokban és a mozgásban, ne akadályozza őt sem kórós túlsúly, sem kóros soványság. Korábbi kutatások már bizonyították, hogy a túlsúly negatívan hat a diákok fizikai erőnlétére. (Okely és mtsai., 2003; Raudsepp és Toivo, 1997; Graf és mtsai., 2004). A kóros soványság, anorexia, szintén ront a gyermekek fizikai erőnlétén, derült ki korábbi vizsgálatból (Alberti. és mtsai., 2013).

A lakosság testösszetételének a meghatározására, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által is használt testtömeg index (BMI) számítást használjuk, mellyel kg/m2 -ben kapjuk meg az egyének adatait. A felnőtt lakosság számára meghatározott átlagos határértékek a WHO alapján: a soványság határértéke 18,5 kg/m2 alatt-, a normális testsúly határértékei 18,5 - 24,99 kg/m2 között-, a túlsúly határértéke pedig 25 kg/m2 fölött alakul (1). Gyermekek esetében azonban ezek a kategóriák nem használhatók. Nem és életkor alapján egy percentilis értéket határoznak meg.

A huszadik század második felében vált népbetegséggé az elhízás. Évtizedekkel korábban a túlsúlyt még csak esztétikai és mobilitási problémának tekintették. (Rurik, 2015). A kóros elhízás világszerte problémákat okoz. Az elhízás az Egyesült Államokban
évente háromszázezer ember haláláért felelős (Rodgers, Tschöp és Wilding, 2012). "A legfrissebb felmérések szerint a fejlett országok túlnyomó részében a túlsúly és az elhízás nagyobb arányú a felnőtt lakosságban, mint a normál súly." (Bedros és Simonyi, 2014).

Gyakoriak az egészségügyi problémák a túlsúlyos gyermekeknél. Érinti az endokrin rendszert, a kardiovaszkuláris rendszert és a mentális egészséget egyaránt. Fokozza a koleszterinszintet és a magas vérnyomást, inzulin rezisztanciát, kettes típusú cukorbetegséget, depressziót okoz és csökkenti az önbizalmat (Gidding, és mtsai., 1995; Johnson és mtsai., 1979; Shinha, Fisch és Teague, 2002; Pinhas-Hamiel és mtsai., 1996; Strauss 2000).

Az elhízás mellett szót kell ejteni a soványságról is, mint hátráltató tényező. Eleinte a kóros soványság nem számított patológiai esetnek. Az elmúlt évtizedekben azonban jelentősen megnőtt a kutatás e téren. A kutatók hamar rájöttek, hogy széleskörű problémáról van szó. Endokrinológiai, neurológiai, sejtfiziológiai és genetikai tényezők, valamint a metabolizmus is befolyásolja (Hugo és Rony, 1995).

Ezen felül meg kell említeni a hiányos táplálkozás okozta soványságot is. " A nem megfelelő tápláltság esetében mennyiségi és/vagy minőségi problémáról beszélünk: az előbbi az elfogyasztott étel elégtelen mennyiségét, míg az utóbbi annak kedvezőtlen minőségi összetételét, elsősorban a fehérje-, ásványianyag- és vitaminbevitel túlzottan alacsony voltát jelenti (Husz, 2004). A háromszori napi étkezés a magyar gyermekek 1 százalékának nem biztosított az UNICEF adatai szerint (Gyurkó, 2013). A zsírszövet hiányát Farmosi a következőképp dokumentálta: " Mivel azonban a zsír részt vesz a szervezet belső egyensúlyának a megtartásában, és energiaraktárként is szolgál, túlzott redukciója káros is lehet " (Farmosi, 1990a).

Mindebből kitűnik, milyen nagy jelentősége van a testösszetételnek a mozgásfejlődésben. Mivel a magyar elsős gyerekeknél korábban még nem hajtottak végre ilyen jellegű kutatást, szakdolgozatomban arra keresem a választ, miképpen befolyásolja a
gyermekek motoros fejlődését a testösszetételük.

A teljes dolgozat letölthető az alábbi hivatkozásal.