Testösszetétel és motoros fejlettség kapcsolatának vizsgálata magyar-szlovák viszonylatban

Szerző: Olajos Géza

Az elhízás napjainkban Magyarországon és a világ számos országában egyre égetőbb probléma. A túlsúlyos vagy elhízott állapot nem csak a felnőtt lakosság sajátossága, hanem a gyermekek körében is növekvő tendenciát mutat (Martos, 2010; Kelly, 2008). A kövérség számos betegséggel összefügg, ezeknek kiváltó oka lehet, így az egyén egészségi állapotát nagymértékben befolyásolja, negatív irányba tolja. Negatív hatásai között szerepel a magas vérnyomás, fokozódik a 2. típusú cukorbetegség, koszorúér elmeszesedés, agyi érbetegségek, ízületi megbetegedések kialakulásának esélye (Rodler és Zajkás, 2004; Mohos, 2018).

Az előbbiekben felsorolt tünetek mind a metabolikus szindrómára utalnak. A metabolikus szindróma önálló betegség, amely a következő tünetek együttes fennállását jelenti: jellegzetes hasi elhízás, zsíranyagcsere-zavar, cukoranyagcsere-zavar és magas vérnyomás. A metabolikus szindróma komoly szív- és érrendszeri kockázatot jelent, ez magyar viszonylatban azért is különösen fontos, mert hazánkban szív- és érrendszeri betegségekben halnak meg legtöbben. A stroke és a szívinfarktus, mint vezető halálokok, mind a metabolikus szindróma tüneteinek külön-külön, vagy együttes fellépésével jönnek létre (Halmos, 2008).

A túltápláltságnak számos oka lehet. Az egyik lehetséges felosztás szerint az obezitás okai négy csoportba oszthatóak: genetikai, endokrinológiai, pszichiátriai betegséggel összefüggő okokra és gyógyszermellékhatásra (Kovács, Korbonits és Góth, 2010; Kovács, Kovács és Góth, 2010; Túri, Szumska és Joó, 2010; Riba, 2010). Ezek mellett muszáj megemlíteni a különböző környezeti tényezőket is, elsősorban a testmozgás hiányát és a helytelen táplálkozást. Ennek ellenére az elhízást nem csak az egyének egyes szokásai által vizsgálhatjuk, hanem az egyének közvetlen környezetén keresztül is. Az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kap az úgynevezett „obezogén” környezet, azaz az elhízást elősegítő környezet. E környezet alatt értünk minden olyan színteret, mely az egyént (a felnőtt lakosságot ugyanúgy, mint a gyermekeket) a helytelen táplálkozás és a testi inaktivitás felé sodorja. Ezen belül mikro- és makroszintet különíthetünk el. Mikroszinthez tartoznak azok a helyszínek, színterek melyek az egyén mindennapi életében jelen vannak. Ilyen például az otthon, munkahely, helyi infrastruktúra, boltok vagy a rekreációs lehetőségek. Gyermekek esetében óvoda, iskola, sport- és hobbitevékenységek helyszínei. A makroszinthez tartoznak olyan
szektorok és ágazatok, mint például az élelmiszeripar, közlekedéspolitika, egészségügyi ágazat, tömegkommunikáció, kulturális sajátosságok, stb. A kövérséget kiváltó okok sokszor nem önmagukban, hanem egymás mellett jelentkeznek, emellett egymással kölcsönhatásban állhatnak, és az egyént a nem kívánt súlygyarapodás felé sodorják. Az előbbiekben felsoroltak alapján elmondhatjuk, hogy az elhízás, mint folyamat, egy komplex, soktényezős probléma (Schneider, Diehl, Görig és mtsai, 2017).

Szakdolgozatomban a motoros fejlettség és a testösszetétel kapcsolatát kutatom, így bevezetőmben a túlzott súlygyarapodás veszélyeit és okait nem hagyhattam ki. A társadalmi szintű elhízás kontrollálása közérdek, fontosak az olyan országos vagy nemzetközi kezdeményezések bevezetése, amelyek gátat szabhatnak a terjedő obezitásnak. Az elhízás kiváltó okai és veszélyei után a továbbiakban a testösszetétel meghatározásával folytatom.

A teljes dolgozat letölthető az alábbi linken.